2008. november 24., hétfő


Úgy szöknek az évek, mint a tűnő álom,Szárnyukat megkötni hiába próbálomIsten így akarja, Isten így teremtiKidőlt keresztfának nem köszön már senki.Nagy szívvel születtem kicsike országban,Pár vidám emlékem, és sok bús nótám van.De ha elnémulok, ez csak azt jelenti,Kidőlt keresztfának nem köszön már senki.Száguldó évekből, nekem már nem jut másAsszony hazugságba lassú belenyugvásÍgy lesz bölcs az ember, csak a szíve zengiKidőlt keresztfának nem köszön már senki.De jó volna újra szépasszonyt ölelniKidőlt keresztfának nem köszön már senki.

Hazudnak a gyöngybetűk a hófehér papíron,És én mégis arra kérem, asszonyom, hogy írjon.Írja azt, hogy engem szeret, egyedül csak engem,Ringassa el gyöngybetűkkel, asszonyom a lelkem.Ezerszer is elolvasom, minden sora éget,Hogy is lehet gyöngybetűkkel irni ennyi szépet./:Hogy is lehet ennyi édes hazugságot írni...Asszonyom, én köszönöm, hogy megtanított sírni.:/

Kéklő nefelejcs


Kéklő nefelejcset szedtem künn a pusztán.Annak adom én azt, ki mindig jó hozzám.Aki sok éjszakát virrasztott mellettem.Annak az asszonynak, aki megtanított minden jóra engem.Ez a néhány virág mondja el helyettem.Mikor rá gondolok könnyebb lesz a lelkem./:Többet ér a csókja, száz leány csókjánál.Az egész világon nincsen drágább asszony az édesanyámnál.:/

2008. szeptember 14., vasárnap

Kék pettyes rakott...

Kék pettyes...
Kék pettyes,rakott szoknya,mért lettem a bolondja,azt kérdem
Mert nem is az szoknya,az tetszik aki hordja énnékem.
/:Már alig eszem-iszom,máson se jár eszem,megvallom,
Kék pettyes,rakott szoknya,lány van a dologba,nem asszony.:/

Kék pettyes,rakott szoknya,édes kis gazdád csókja lépes méz.
Ő jár csak az eszembe,hát még ha a szemembe szépen néz.
/:Kétszer úgy ver a szívem,sőt azt is még híven megvallom,
Kék pettyes,rakott szoknya,már az is aki hordja szép asszony.:/
A hegedűm fája elkopott:


A hegedűm fája kopott, mit jó apám reám hagyott régen
Egykor ezen ő muzsikált, aranykeze rajta cifrált szépen
Ha megszólal, ha megzendül a húrokon új dal csendül halkan
Benne van a szívem, lelkem, álmodozó bús életem minden egyes dalban

A szívemben mindig dalok, bús és derűs hangulatok égnek
Betegen és gondtól lázban, könnyek közt is csak nótázva élek
Árván hagy a nyíló tavasz, az ajkamon mégsincs panasz nékem
Bármit hoz az élet útja a hegedűm négy szál húrja nem hallgat el mégsem