A hegedűm fája elkopott:


A hegedűm fája kopott, mit jó apám reám hagyott régen
Egykor ezen ő muzsikált, aranykeze rajta cifrált szépen
Ha megszólal, ha megzendül a húrokon új dal csendül halkan
Benne van a szívem, lelkem, álmodozó bús életem minden egyes dalban

A szívemben mindig dalok, bús és derűs hangulatok égnek
Betegen és gondtól lázban, könnyek közt is csak nótázva élek
Árván hagy a nyíló tavasz, az ajkamon mégsincs panasz nékem
Bármit hoz az élet útja a hegedűm négy szál húrja nem hallgat el mégsem