2008. szeptember 14., vasárnap

Kék pettyes rakott...

Kék pettyes...
Kék pettyes,rakott szoknya,mért lettem a bolondja,azt kérdem
Mert nem is az szoknya,az tetszik aki hordja énnékem.
/:Már alig eszem-iszom,máson se jár eszem,megvallom,
Kék pettyes,rakott szoknya,lány van a dologba,nem asszony.:/

Kék pettyes,rakott szoknya,édes kis gazdád csókja lépes méz.
Ő jár csak az eszembe,hát még ha a szemembe szépen néz.
/:Kétszer úgy ver a szívem,sőt azt is még híven megvallom,
Kék pettyes,rakott szoknya,már az is aki hordja szép asszony.:/
A hegedűm fája elkopott:


A hegedűm fája kopott, mit jó apám reám hagyott régen
Egykor ezen ő muzsikált, aranykeze rajta cifrált szépen
Ha megszólal, ha megzendül a húrokon új dal csendül halkan
Benne van a szívem, lelkem, álmodozó bús életem minden egyes dalban

A szívemben mindig dalok, bús és derűs hangulatok égnek
Betegen és gondtól lázban, könnyek közt is csak nótázva élek
Árván hagy a nyíló tavasz, az ajkamon mégsincs panasz nékem
Bármit hoz az élet útja a hegedűm négy szál húrja nem hallgat el mégsem