Kéklő nefelejcset szedtem künn a pusztán.Annak adom én azt, ki mindig jó hozzám.Aki sok éjszakát virrasztott mellettem.Annak az asszonynak, aki megtanított minden jóra engem.Ez a néhány virág mondja el helyettem.Mikor rá gondolok könnyebb lesz a lelkem./:Többet ér a csókja, száz leány csókjánál.Az egész világon nincsen drágább asszony az édesanyámnál.:/
2008. november 24., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése